Ha megakadsz az antennakészítéssel, nyugodtan írj egy E-mailt, az alábbi címek egyikére:
nyestegabesz@freemail.hu vagy nyestegabesz@citromail.hu
Megeshet, hogy beletelik egy-két napba mire válaszolok, de ne csüggedj, ha tudok segítek!
Több megoldást is megpróbálhatsz, saját képességeidnek, és érdeklődésednek megfelelően.
Kérlek válaszd ki, hogy téged melyik érdekel.
A leginkább kézenfekvő megoldás, az ún. "Cantenna". Belátom kissé furcsán hangzik, de van értelme. Az Angol Cann szóból származik, és (ha jól tudom) Kanna, Konzerv a jelentése.
Ebből már rájöhettél, hogy egyszerű konzerves dobozból is lehet antennát készíteni. Talán ez az egyik legegyszerűbb megoldás, és személy szerint én is ezzel kezdtem, bár az itt látható példány nem kifejezetten abból van. Kezdőknek ezt ajánlanám! Ha ez a megoldás érdekel.
Ez a megoldás talán a legegyszerűbb minden házilag készített antenna közül.
Az illusztráció kedvéért (na meg a magam örömére:) ) nem konzerves dobozból, hanem egy darab csőből készítettem el.
Az "alany" egy saválló cső, de hangsúlyozom, hogy neked nem szükséges abból készítened!
A hozzávalók:
A hozzávalók:
- Egy darab megfelelő átmérőjű, és megfelelő hosszúságú cső, vagy konzerves doboz. A méretek pontos meghatározása nagyon fontos, mert ez szükséges ahhoz, hogy az antenna jól működjön, ezért ezekről később még szó lesz!
- Egy darab N aljzat. A legtöbb számítástechnikai, vagy elektronikai üzletben beszerezhető, de akár az internetről is megrendelheted. Például innen: Rubi Márton - Wireless boltja http://www.wireless-bolt.hu/
- Egy 4 mm átmérőjű réz kábel, minimum 31 mm hosszú, de inkább hosszabb. A hossza, és az átmérője később fontos lesz! Nem baj ha hosszabb, de rövidebb semmiképpen sem lehet.
- Rögzítés. Sok módja létezik, de akár hogyan is döntesz, ügyelni kell arra, hogy lehetőleg ne nagyon lógjon bele a csőbe. Később erről is szó lesz.
- Kis jelveszteségű kábel. Jómagam a H155 jelzésű, 50 Ohm-os kábelt javaslom, de lehet mást is.
(Egy jó tanács: Magad is elkészítheted a kábelt, de jobban jársz, ha egy szakemberrel készítteted, mert vagy egy speciális ún. Krimpelő fogót kell venned borsos áron, hogy otthon készítsd el, vagy előfordulhat, hogy nem jól vágod el a kábelt, és semmit sem fog átvinni a jelből. Hidd el, hogy megéri azt a plusz pénzt, amit a szaki elkér. Nem is beszélve arról, hogy ha elrontod a dugót akkor annyi...)
- Kettő darab dugó a kábel egy-egy végére. Az egyik egy N dugó, ami majd az antenna felől csatlakozik, a másik egy SMA dugó, ami a W-lan kártya antennakivezetésére kerül. Szintén beszerezhető az említett helyeken.
- Wifi-s hálózati kártya, ha még nem volna a gépedben :)
Az elv:
Az elgondolás tulajdonképpen egyszerű. A wifis hálózatok is szabványos frekvenciákon dolgoznak. Az általánosan elfogadott szabvány a 2,4 Ghz, bár mostanában már hallani az 5 Ghz-esekről is. A technika fejlődésével ugye a kábelmentes hálózatok is fejlődtek, nem is olyan régen még a 802.11b szabvány volt/van használatban, míg manapság már a modernebbnek, és gyorsabbnak számító 802.11g . Az előbbi 11 Mbit/sec adatátviteli sebességre képes, az utóbbi pedig 54 Mbit/sec-ra. Habár a második gyorsabb, tudni kell, hogy a 11 Mbit-es "B" szabvány jóval messzebbre terjed, vagyis ahogyan a lelkes rajongók mondják, messzebbre lehet "ellőni". A most ismertetett antenna mind a két szabványt támogatja, tehát akármilyen hálózatot is használsz, ezzel képes leszel fogni, és adni a jelet.
Az antenna készítése:
A legfontosabb szempontok a következők, amiket minden körülmények között kéretik betartani!
- A cső hossza, a cső átmérője, az N aljzat elhelyezése a csövön, és a 4mm-es átmérőjű "pöcök" hossza.
Az egyik alapvető kritérium, és talán a legjobb kiindulópont, a cső átmérője. A cső átmérője határozza meg hogy mely frekvencia tartományban fog működni az antenna, persze ennek is van alsó és felső határa, ami tapasztalataim szerint 73 mm, és 110 mm között lehet, de az ideális átmérő a 82-83 mm. Minden átmérőhöz tartozik egy hosszúság, ami a hullám hosszának a 3/4-e kell hogy legyen, és függ az átmérő nagyságától. Hogy ne kelljen előkeríteni a régen padlásra száműzött fizika füzeteket és könyveket, vagy hogy felidézd a suliban tanultakat, a dolgot megkönnyítendő, itt egy táblázat, amivel leegyszerűsödik a dolgod. A táblázatba csak be kell írni a cső átmérőjét a megfelelő helyre, és a képlet már ki is számítja a szükséges paramétereket. A táblázatot megtalálod itt: Wifi-Képlet, vagy letöltheted a Letöltések menüpont alatt. A program működéséről itt egy kép.
Ha már sikeresen túlestél az első lépésen, és megvan az alany, akkor a számítások után kiderül, hogy elég hosszú-e a cső, esetleg le kell vágni belőle, pontosan hová kerül a csatlakozó aljzat, stb... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nagyon fontos a pontos munka! Ha pár milliméterrel arrébb fúrod ki a csövet, mint kellene, akkor jó esetben működni fog ugyan, de a jel erőssége messze elmarad a maximumtól!
Hogy miként rögzíted bele az N aljzatot, azt te döntöd el, de vigyázni kell arra, hogy lehetőleg minél kevésbé lógjon be a csőbe a rögzítésre használt elem. Ha elég vastag anyaggal dolgozol, akkor jó megoldás lehet a lemezcsavar, de ha vékonyabb az anyag, akkor már más a helyzet. A POP szegecs megfogja ugyan, de csúnyán belelóg a csőbe, és ez nem csak esztétikailag rombolja a dolgot, hanem akadályozza a hullámok terjedését is. Ennél lényegesen "humánusabb" megoldás, ha átmenő csavarokkal fogatod fel (anyacsavar, apacsavar :) ), és belülről kifelé vezeted a csavarokat, mert akkor csak a csavar feje lóg be, ami minimális jelveszteséget okoz.
Mielőtt beszerelnéd az N aljzatot a csőbe, bele kell forrasztanod egy pontosan 31 mm hosszú, és lehetőleg 4 mm átmérőjű rézdrót darabot, amit nevezzünk pöcöknek. A pöcök átmérője nem feltétel, de a jó vétel érdekében tanácsos betartani, azonban a hossza mindenképpen FONTOS! Ha egy kicsit körülnézel a sufniban, akkor találhatsz egy ekkora darab drótot valahol:)) Ha már megvan, akkor be kell forrasztani az N aljzat közepébe. Lehetőleg ne forrassz rá nagy bunkót, de itt sem az esztétikum az elsődleges szempont. Nagyjából így kell kinéznie, ha elkészül.
A rögzítés, habár nem a legfontosabb része a dolognak, mégis nagy figyelmet követel. Ha olyan megoldást találsz, ami túl laza, akkor kültéri eszközről lévén szó, érhetnek meglepetések egy-egy szelesebb napon...
Érdemes tehát lehetőleg stabilan rögzíteni az antennát, hogy a vétel ne szűnjön meg az eszköz "himbálódzása" miatt. Annak, hogy miféle rögzítést találsz, csak a fantáziád szabhat határokat, de érdemes olyat keresni, ami állítható. Ez azért fontos, mert csak a legritkább esetekben néz pont arra a területre a rögzítő felület, amerre kellene :(
Tudni kell, hogy minden antennának van egy szórása, egy adott sáv, amiben a jelet sugározza. Ez az antennától függ, de KB: 30°-os szögben szögben mindegyik antenna szétszórja a jelet. Ez megkönnyítheti a rögzítés megoldását is.
Ha kifúrtad, beszerelted az N dugót, és felszerelted (mondjuk a falra), akkor már csak be kell állítanod.
Ha minden jól ment, akkor elvileg készen is vagy az antennával. Csak rá kell tekerned a kábel N dugós végét, és bevezetned a lakásba valahogyan. Ez nem mindig könnyű feladat, mert nem csak arra kell figyelni, hogy össze ne koszold a szőnyeget, ha esetleg fúrni kellene, hanem arra is, hogy meg ne törd a kábelt, vagy hogy át ne fúrd a falban futó vezetékek egyikét. Nem érdemes hosszú vezetéket használni, mert még a legjobb kábelnek is van jelvesztesége. Az általam ajánlott H155-ös kábelnek kb.: 0.4 decibel a jelvesztesége, ami azt jelenti hogy egy 6 méteres kábel önmagában csillapít a jelen 2.4 decibelt. Ezek után világos, hogy ha nem dolgoztál pontosan az antennával, akkor könnyen használhatatlan lehet az egész hóbelevanc...
Ha viszont jól dolgoztál, akkor jöhet a jól megérdemelt próba. Tegyük fel, hogy egy olyan összeállításban használod az eszközöket, amihez nincs szükséged adóra, csak az imént taglalt vevőre. Ebben az esetben csak rá kell irányítani az antennát mondjuk egy Hot Spot-ra, bekötni a PC-d Wifi kártyájába, és megkeresni a jelet. Jó esetben egy ehhez hasonló kép tárul eléd:
Az én esetemben, a képeken látható antennával, és egy 6 méter hosszú, H155-ös kábellel, valamint egy Asus PCI-os Wifi kártyával, az alábbi jelerősséget értem el, megközelítőleg ötven méterről. Ráadásul csak az antenna volt kültéri, a vevő házon belül volt, így át kellett "lőni" a jelet egy 30 centi vastag falon is! Az adó jelen esetben egy Linksys WRT_54g Router, aminek (ha hinni lehet a gyári leírásnak) házon belül 60 méter, házon kívül pedig 100 méter a hatótávolsága (a routerekről bővebben itt). A próbajel 11 Mbit-es volt, tehát a 802.11b szabványt vettem igénybe. Íme az erdemény:
Előfordul, hogy nem a szomszédoddal, vagy a közelben lakó ismerőssel, baráttal akarsz wifis hálózatot összehozni (ahol esetleg már meg is van az ehhez szükséges összes kütyü), vagy nem a frissen felfedezett, valaki által (talán direkt) "nyitva felejtett" hálózatot készülsz megcsapolni. Ilyenkor a hálózati kártyádon, meg a frissen elkészített antennádon kívül szükség lesz másra is.
Ha egy kissé másképpen szeretnél összeköttetést létesíteni (például adóra is szükséged van, mondjuk egy routerre), akkor kissé jobban ki kell nyitnod a pénztárcádat. Személy szerint (talán ez a képen is látszik...) Linksys routert használok, és ezt merem ajánlani. (Tény, hogy nem a legolcsóbb de szerintem az egyik legjobb.) Nos ha ezekre az eszközökre is szükséged van, akkor azokat is be kell állítanod. Ezekről most nem beszélnék részletesen, de ha szükséged van valami infóra, akkor írj egy e-mailt.
_______________________________________________________________________________
___________________________________________________________
Egy másik megoldás az Ún. Quad antenna. Ezt éppen tesztelem, és legalább annyira hatékony, mint aCantenna. Ez sem sokkal bonyolultabbmegoldás mint az előző, sőt, talán még könnyebb is. Az eddigi eredmények alapján hasonlóan jónak bizonyul, mint a Cantenna.
Ez a megoldás, egy nagyon egyszerű antenna, amit (szerintem) bárki el tud készíteni, akinek van fogója, meg forrasztó pákája.
Szinte alig kell hozzá valami, ezért ezt is (akár a Cantennát) nagyon könnyű elkészíteni.
A hozzávalók:
- Egy darab megfelelő átmérőjű rézdrót, amit majd több ponton meg kell hajlítani!
Az általam használt darab eltért az interneten fellelhető instrukcióktól (elvileg 1,5mm-es átmárővel kellet volna rendelkeznie), ugyanis csak 2,5mm-es kábelt találtam, de ez is jól muzsikált a teszten. Erről később még szó lesz.
- Egy darab N aljzat. A legtöbb számítástechnikai, vagy elektronikai üzletben beszerezhető, de akár az internetről is megrendelheted. Például innen: Rubi Márton - Wireless boltja http://www.wireless-bolt.hu/
- Kis jelveszteségű kábel. Jómagam a H155 jelzésű, 50 Ohm-os kábelt javaslom, de lehet mást is. Ilyen kábel pl: a H500, a H1000, vagy az RG58, stb. Furcsa mód működik a dolog pl. egy sima 70-75 Ohm-os "régi", BNC-s hálózati kábellel is, de ez nagyon csillapítja a jelet, ezért szerintem csak pár méterre jó.
- Kettő darab dugó a kábel egy-egy végére. Az egyik egy N dugó, ami majd az antenna felől csatlakozik, a másik egy SMA (feltéve, hogy ez van a kártyádon) dugó, ami a W-lan kártya antennakivezetésére kerül. Szintén beszerezhető az említett helyeken.
- Wifi-s hálózati kártya, ha még nem volna a gépedben :)
Áttekintés:
Mivel a sugárzott jelet sok féle antennával lehet fogni, igyekszem én magam is minél többet kipróbálni. A soron következő antenna a Quad vagy Kvad. Nevét (gondolom) a négyszögletessége alapján kapta. Ahogyan a képeken is láthatod, a felsorolásban szereplő darab drótot megfelelő méretre kell hajlítani, hogy a lehető legjobb jelet produkálja. Mint minden eszköznél, itt is van lehetőség eltérni a tökéletes adatoktól, de nyilván minél pontosabban készíted el, annál jobb lesz az antennád. Alapvetően néhány paramétert kell csak betartani, amelyek a következők:
- Az oldalak (a meghajlított drót egyes darabjainak) külső hossza 32mm kell hogy legyen. Egy-egy mm eltérés nem okoz katasztrófát, de jó ha pontos.
- A "reflektor" és az antennává hajtogatott drót között 18mm-nek kell lennie. A reflektor az a felület, ami a ráeső jelet visszaveri az antennára. Ezt most egy darab alumínium lemez képviseli, de elvileg bármely fémes felületű anyagból elkészíthető. Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a fém egyszerűen nem enged át semmiféle rádióhullámot. Persze nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, de azon már rendesen meglepődtem, hogy még egy darab"csibedrót" (a kerítésdróthoz hasonló, de annál vékonyabb anyagú, és sűrűbb szövésű drótháló) is képes erre. Ez azért furcsa számomra, mert amatőrként nehezen tudtam elképzelni, hogy miért nem ment át a jel, ha egyszer az anyag, úgymond "lyukas". Persze átment, csak minimális mennyiségben...
- Elvileg fontos az is, hogy a reflektor teljes átmérője 140mm legyen. Én egy darab 200mm-es alumínium lemezből készítettem, amit a garázsban találtam. Azt hiszem, hogy ez is bizonyítja, hogy nem feltétel a pontos méret.
Rakjuk össze:
A drótot nem kell előre méretre vágni, hiszen a hajlítgatás során méretre fog "alakulni", és ráérünk a végén levágni a maradékot. Ha csak egy meglehetősen régi, eloxidálódott darab akadt a kezünk ügyébe, akkor gondjaink lehetnek a forrasztással a későbbiekben. Ezért mielőtt nekilátnánk a dolognak, alaposan tisztogassuk meg, mondjuk egy dörzspapír segítségével, mert egyenes állapotában ezt könnyebb megtenni.
A drótot megfogod a fogóval egy ponton, és 90fokban meghajlítod. Az így kialakítandó oldalak hosszának 32mm-nek kell lenniük, de szerintem ezt házilag nagyon nehéz pontosan elérni. Ha jó a kézügyességed, akkor egy jó fogóval, és egy vonalzóval, vagy egy mérőszalaggal sikerülni fog a dolog, még ha nem is lesz egészen pontos.
Ha megvagy a hajlítgatással, akkor ki kell fúrni a Reflektort, hogy az N aljzat beleférjen. Elvileg mindegy hogy hol fúrod ki, de tanácsos aránylag középen! Mint azt már fentebb említettem, a reflektor az a tükröző felület, ami az antennára veri vissza a beeső jelet. Tulajdonképpen ez lesz az a felület, amire az antennát rögzítjük. Az anyaga tetszőleges (Egyszerű fémlemez, Alumínium, Stb...) lehet, de mindenképpen valami fémes! Véleményem szerint egy darab nyáklemez (Elektronikai szereléshez használt réz felületű lemez) jó választás, de érdemes lekezelni valamiféle felületvédő anyaggal, ami nem nyeli el a rádióhullámokat, elkerülendő az oxidációt. Személy szerint alumínium lemezből oldottam meg, ami azért is jó, mert nem oxidálódik
Ezek után a csatlakozó közepébe bele kell forrasztani egy darabot az elején használt darab drótból. Ez lesz a szamárvezető, amihez majd hozzá kell forrasztani az antennát. Ez most még tetszőleges méretű lehet, de 18mm-nél ne legyen rövidebb! Célszerű egy hosszabb, 10-20 centis darabbal kezdeni, és majd a végén levágni a fölösleges részt.
A forrasztást úgy kell végezni, hogy a meghajlított antenna egyik belső szegletét kell az előbb említett szamárvezetőhöz rögzíteni a reflektortól 18mm-re. Ha sikerült hozzáforrasztani, és a maradékot levágni, akkor a másik belső szegletet a reflektorhoz kell kapcsolni valamely módon. Én ezt úgy oldottam meg, hogy a hajlítgatás során nem vágtam le pontosan a drótot, amikor összeért a két vége, hanem ráhagytam 2 centit. Ott, ahol összeért a drót, össze kell forrasztani, hogy egy "kört" alkosson. Ennél a pontnál hajlítottam le a maradékot, majd forrasztottam hozzá egy forrcsúcshoz (olyan mint egy alátét, csak az egyik oldalán "kilóg" egy 4-6mm-es darab, amihez hozzá lehet forrasztani egy kábelt). Ez egy kissé eltér attól, amit a leírásban találtam, de azért így is működött a dolog.
Ha minden jól ment, akkor valami hasonlót fogsz látni a kezedben, mint az alábbi képen. Ha olvastad a Cantennás leírást, akkor tudhatod: Nem a Design a fontos, hanem hogy működik-e a dolog!
A lemez peremén található két centis behajtás nem szándékos, mert mint említettem, a garázs rejtekéből vadásztam elő az anyagot, és már meg volt munkálva. Arra azonban már nem terjedtek ki vizsgálataim, hogy ennek volt-e befolyása a jel minőségére.
A tesztelést a Cantenna-nál leírtakkal megegyező módon végeztem, ami tulajdonképpen azért nem volt nehéz, mert Jóatyám még mind a mai napig az ott leírt antennát használja az internetezéshez, ezért csak ki kellet cserélnem a két eszközt. A 70-75%-os jel szerintem elég tűrhető, tekintve hogy első próbálkozásról, és amatőr, házilag összetákolt antennáról van szó.
Összegzés:
Ha valaki kezdő a témában, akár csak én magam, akkor ez egy jó kiindulási pont lehet a házilag készített antennák barkácsolásához. Némi kézügyességgel, egy darab dróttal, és egy lemezzel (meg persze a szerszámokkal) már neki is lehet esni a dolognak. Egyszerű felépítése miatt minimális a hibalehetőség, tehát nagy valószínűséggel sikerélmény kerekedik ki a munka végeztén. Nyilván nem lesz fogható a minősége egy gyári antennához, de itt nem is ez a fontos...